Ugye ismerik őket, hogy milyen gyönyörűek? Zöld, sárga, vörös, arany s megannyi csodás változat. Van, amelyikhez, ha hozzáérek lehullik. Van, amelyiket, ha hazahozok a vázában még tovább él. A nyárutó kincsei. Életünk is ilyen. Életünknek is vannak még kincsei, akkor is, ha néha nehezen vesszük őket észre. Színes csoda-kavalkád! Értékeljük-e ezeket az elmúlást jelző értékeket?

“Akinek szeme van a látásra”, lássa meg! Azt hiszem, ezen múlik. Igen. Tőlünk függ, miként reagálunk életünk különböző megnyilvánulásaira. Ilyenkor ősszel lemegyek a kertbe, és “hallgatom a fák lehulló levelének lágy neszét”. Csodás hangzatok. Próbált már odafigyelni erre? Képes kiválasztani élete záró korszakának finom szépségeit? Amennyiben igen, akkor Ön boldog ember. Időnként, főként vasárnap, főzés közben azt sóhajtom: “Jaj, de jó!”. Ha férjem meghallja, azt kérdezi: “Mi a jó?” “Nem tudom, minden” - felelem öntudatlanul. Azt hiszem egyszerűen az, hogy élünk. Minden és semmi. Jó, hogy még együtt vagyunk. Jó, hogy még vannak zöld levelek és aranysárgák is. Jó, hogy szeretjük egymást, már 57 éve. Vagy annál is több? Kicsivel.

Minden kornak meg vannak a maga örömei. Az öregkornak is. Nem olyan gazdag ez a kor, mint volt a “Tavasz”, de mégis.... A megértés, a megnyugvás, a szeretet. Ezt már nem hevíti a szexuális élet töltöttsége, de annak emlékei benne vannak kapcsolatainkban. A vörös levél magában hordja a zöld múltat.

Az az ember bölcs, aki a meglévő helyzetben igyekszik magát a lehető legjobban érezni és nem a lehető legrosszabbul. Semmi sem tökéletes. Az ember azonban felelős jó közérzetéért. Mindenkiben van valami jó. Ezt kell észrevennünk a másikban, saját érdekünkben, s nem a rosszat. Persze ez csak akkor igaz, ha nem vágnak fát mindennap a hátunkon. Ha igen, akkor változtatnunk kell az életünkön.

A szexuális összhang sok problémát megold, amíg működik. Amikor már nem, akkor egyéb tulajdonságokat kell kiválasztanunk a jó együttélés céljából.

Az örömforrások: a gyerekek, az unokák, a napi kedvelt teendők. Én minden reggel úgy ébredek, hogy elképzelem magamnak, mi is az, ami miatt képes vagyok felkelni. Nagyon nehezen ébredek. Képtelen lennék felkelni, ha nem találnék ki magamnak valami jót napi programként. Ez mindennap változik, de mindig kitalálok valamit, aminek örülhetek.

Receptként ajánlom minden nehezen kelőnek. Jaj, de jó, hogy süt a nap, jaj, de jó, hogy esik az eső. Minden jó, amit jóként értékelek. Találkozom ezzel-azzal. Teszek ezt vagy azt, stb. Nem, reggel nem fáj a fejem, a derekam, ha fáj is, ha felkelek, elmúlik. Hiszek benne, hogy elmúlik, és ha hiszek benne, el is múlik.

Ránézek a kertre. Már nem igen tudok lebotorkálni oda, de látom. Sárgulnak a levelek. Milyen szép. Én is sárgulok, de nem baj. Még élek és ez nagyszerű!

Mit is találjunk ki a magunk számára? Mindent, amiről feltételezzük, hogy szórakoztat. Jó szórakozás kitalálni azt, hogy mi is ez? Az a boldog ember, aki a meglévő adottságokkal bánni tud. Amennyiben a nemiség már elcsitult, ne várjunk a partnertől többet, mint amire képes. Olyan is létezik, hogy a partner már nem eléggé aktív, hogy szorong a teljesítmény feladatától, de még érzelmileg, libidó-témában aktív. Ilyenkor egy rendes asszony segít neki a kielégülés lehetőségében akkor is, ha a klasszikus módon öregedő férje már bizonytalan és inaktív.

Mi nők meglehetősen érzékenyek vagyunk, és nemcsak a saját igényeinket, hanem a partner igényeit is jól tudjuk kontrollálni. Olyan jó tudni, hogy a férjünk, partnerünk még akkor is kíván minket, amikor már nem érzi magát elég erőteljesnek a nemi együttlétre. Ilyenkor van szüksége arra, hogy értő és érző empátiával támogassuk nemi teljesítményének sikeres megvalósulásában.

Lehet ez így és úgy. Pettinggel, ha másként nem megy. Lényeg a szexuális feszültség megoldása, a partner oldódása. A nő kielégítéséhez nem feltétlenül szükséges a nemi aktus. Hiszen, mint tudjuk, a hüvelyi orgazmus keveseknek adatik meg. Ezzel szemben a csiklón át bekövetkező oldódáshoz egyáltalán nem szükséges a nemi aktus megvalósulása.

Délután, 2004. október 10.