Bevezető gondolatok

Amikor 1994-ben először találkoztam az internettel, egy kérdés fogalmazódott meg bennem: az internet csupán egy kommunikációs felület (platform), amely az emberek, érintettek felé bizonyos tartalmakat közvetít, vagy több annál, egy olyan médium amelyik különböző csatornákon keresztül lehetővé teszi az egyének és csoportok közötti interaktív kapcsolatokat? Az eltelt 12 évben a kérdésemre egyértelmű választ kaptam: az internet lényegesen több, mint egy kommunikációs felület, alkalmazásai (e-mail, hírlevél, szinkron és aszinkron vitafórumok (chat), MUD, metavilág, weblap, p2p csatornák) segítségével és világméretű elterjedésével képes egyéneket és csoportokat „összefűzni”, és hatása az egyénre jóval több (lehet), mint bármilyen más médiumnak. De azzal hogy az egyént „hálózatba fűzzük”, és ezáltal egy (vagy több) virtuális közösség tagja lesz, hatást tud gyakorolni a csoportra, és a csoport is rá, a leírt gondolatok, megjegyzések, válaszok, naplók jól elemezhetőek, és érdemes is elemeznünk ezeket.

A párkapcsolat – mint kutatási téma – azért fontos a számomra, mert egyetemi oktatóként 2003 óta végzek rendszeresen felméréseket a soproni közgazdász hallgatók körében párválasztási, párkapcsolati szokásaikat illetően (úgy a valós, mint a virtuális világban). A szexuális gondolatok közlése pedig azért izgalmas téma, mert kulturális neveltetésünk révén ezekről nem nagyon illik beszélni, ugyanakkor az emberből „kikívánkozik”, hogy a szexuális gondolatait papírra vesse, (illetve vizsgálódásom aspektusából) képernyőre írja. A közlés tehát elsősorban textuális narratívák segítségével valósul meg, aminek az elemzésében, és ezen keresztül a közlő fél és viszonyainak elemzésében a történetek tudománya, a narratív pszichológia segíthet.

Alapvetés

Az internet – mint kommunikációs csatorna – tükröz(het)i és közvetít(het)i az azt használó, az ezen a kommunikációs platformon diskurzust folytató, vagy csupán gondolatait közlő személy szociálpszichológiai szempontból (is) vizsgálható viszonyait, funkcióit. A közölt – rendszerint – leírt gondolatok, vagyis maga az elbeszélés rugalmas és stabil képződmény ahhoz, hogy megfelelő alapja legyen a tudományos vizsgálódásoknak. A közlés, elbeszélés tényének magától értetődése felveti azt a problémát, hogy milyen mélyebb ismereteket szerezhetünk (ha egyáltalán szerezhetünk) azokról, akik pl. egy chat-szobában ugyan jelen vannak, de nem szólnak hozzá a társas diskurzushoz, nem alakítják a beszélgetés folyamatát. Éppen ezért a passzív emberekkel csak érintőlegesen lehet foglalkozni (bár az ő megszólaltatásuk fontos a tagadás elemzése szempontjából). Nem lehet továbbá foglalkozni teljes élettörténetekkel, mivel ezek a neten rendszerint nem találhatóak meg, tehát a vizsgálódások középpontjába az élettörténeti eseményeket célszerű helyezni. A téma feltételezi, hogy az elbeszélők (leírók) szexuális gondolataik leírásakor inkább az élmény, semmint a cselekmény síkján fogják magukat, identitásukat, annak állapotait és minőségét bemutatni, mivel ez előbbihez erős pozitív és/vagy negatív érzések társulnak. Pataki (2003) által felvetett jelentős események – (1) teljesítmény, (2) antropológiai ősélmény, (3) kapcsolati történetek, (4) kudarctörténetek – közül a kapcsolati történetekre célszerű fókuszálni, vizsgálva természetesen a kudarc-teljesítmény (siker) (ellentét)páros szerinti történetleírást is. A téma aspektusából az online megjelenésekre, narratívum-elemzésekre lehet a hangsúlyt helyezni.

Célkitűzés

A vizsgálat (lehetséges) célja, hogy a párkapcsolati és szexuális gondolatok internetes (online) megjelenése a narratív pszichológiai módszerek segítségével kerüljön elemzésre. Be szeretném mutatni azokat a rövidebb-hosszabb internetes megnyilvánulásokat, amelyek révén különbségek fogalmazhatók meg a valós és a virtuális világ vonatkozásában. Saját online kutatásom segítségével élettörténeti eseményeket kívánok elemezni, mert ennek segítségével – megítélésem szerint – jól leírhatóak a netet használó személyek párkapcsolati és szexuális szokásai, illetve ezekhez kapcsolódóan önmagukhoz, illetve társukhoz/(alkalmi)partnerükhöz fűződő viszonyai. Tudomásom szerint az internet használók ilyen jellegű és módszerű vizsgálatát előttem még senki nem végezte el.

Vizsgálható platformok, módszerek

• Online (társkereső) hirdetések: a hirdető magáról, szexuális szokásairól, elvárásairól fogalmaz meg (rendszerint) néhány gondolatot. Megítélésem szerint ezek a közlések nem alkalmasak mélyebb tartalomelemzésre, de a használt szavak/fogalmak révén segíthetek a más módszerekkel végzett kutatások elkészítését, illetve kiértékelését.



• Szexuális szolgáltatások online hirdetései: találkozni lehet néhány soros bemutatkozással (lásd társkereső hirdetés), illetve személyes történet leírásával is. Ez utóbbi alkalmas lehet a narratíva elemzésre.



• Szexuális szolgáltatásokhoz online hirdetéseihez fűzött gondolatok/vélemények: rendszerint a szolgáltatást igénybe vevő személy hosszabb-rövidebb (siker)története, amelyik a szolgáltatást nyújtó (többnyire) hölgy kedvességével, szolgáltatásai színvonalával, illetve a siker-teljesítmény leírásával kapcsolatos. Ezek a történetek alkalmasak lehetnek a narratíva elemzésre.



• Blog (online napló): a hagyományos naplóhoz hasonlóan írja le életének eseményeit a személy. Vélhetőleg az intim részek nem kerülnek publikálásra (bár több esetben erre is találhatunk példát), de jól vizsgálhatóak a személy viszonyai, és így esetleg ezek alapján (is) ki lehet választani azokat a vizsgálati személyeket, akik hajlandóak a történetleírásra.



• Bloghoz fűzött gondolatok: lehetnek 1-2, és akár többszáz szavasak is. Ez utóbbi esetben már a blog írójához, illetve a témához fűződő (érzelmi) élmény jól vizsgálható.



• Online téma (fórum): változatos témában néhány, vagy akár sok szereplő számára létrehozott moderált, vagy moderálatlan kommunikációs felület, amely alkalmas lehet a témához, illetve az egyes hozzászólókhoz (és azok hozzászólásaihoz) fűződő viszony vizsgálatára. A gondolatra történő reagálás nem feltétlenül történik valós időben, így a hozzászólónak van ideje a leírt gondolatait átgondolni, „kozmetikázni”.



• Chat: az itt folytatott beszélgetések rendszerint nem alkalmasak az adott személy (közlésének) mélyebb vizsgálatára, de a csoport jól vizsgálható, és a témaorientált virtuális szobák jól szegmentálhatják az oda látogatókat. Közülük lehet kiválasztani azokat, akikkel négyszemközti beszélgetés folytatható („privire hívás”), akár félig strukturált interjú formájában is. Ugyanakkor problémát jelent, hogy akiket priviben ilyenre kérnek, azok eleve gyanakvással kezelik a másik felet, rendszerint perverznek tartják és nem válaszolnak neki.



• Online környezetben (webfelületen) történetleírás: az elbeszélt/leírt események vonatkozásában célszerűnek tartom felkérni az elbeszélőket, hogy írják le a szexualitással kapcsolatos első magányos és/vagy társas emléküket, meséljenek el egy olyan történetet (teljesítmény történet), amelyre ma is büszkék, illetve egy olyat, amelyben kudarcot vallottak. Ezen kívül kíváncsi vagyok arra is, hogy a közlő egy történet leírása során hogyan éli meg partnere elvesztését/megcsalását, a vele való jó/rossz kapcsolatot. Nehézséget okoz, hogy a közlőknek egy online platformon keresztül kell nyilatkozniuk, így nincs lehetőségem az „interjúalanynak” a leírás közben kérdéseket feltenni, tehát nincs mód irányított „beszélgetések” lefolytatására, csupán a platformon olvasható instrukciók segíthetik a közlő témára fókuszálását.



• Online környezetben kérdőív: a történetleíráshoz kapcsolódóan szükségesnek tartom a nyilatkozó személy kérdőíves felmérését is, többek között BFQ, és Brennan-féle kérdőív segítségével.

A narratívák feldolgozása

A téma feldolgozását az alábbi felosztás szerint célszerű elvégezni[1]: a.) Szereplői funkciók Egy adott történet elmesélése során milyen szereplőket és milyen szerepköröket nevez meg az elbeszélő. Hogyan írja le saját magát, illetve (szexuális) partnerét. Foglalkozik-e a történetben közvetlenül a szereplőkön kívül más személyek megnevezésével (pl.: anyám is megmondta), és ha igen, akkor ezeket a szereplőket milyen funkciókkal, jellemzőkkel ruházza fel. Hogyan jelenik meg az elhagyó szerepkör (pl.: szakítás, válás, megcsalás). Az elhagyó szerepkör ideiglenes (megcsaltam a feleségemet (egyszer) de (megbántam és) visszamentem hozzá), vagy végleges (rájöttem, hogy a másik férfit jobban szeretem, és (ezért) elváltam a férjemtől). Mennyire jelennek meg az élettörténeti epizódban a segítő/támogató (pozitív) szereplők (összehozott minket egy közös barátunk), illetve a nem segítő/nem támogató (negatív) szereplők (meg kellett verekednem azért, hogy az a lány a barátnőm lehessen). b.) Téri-érzelmi távolságszabályozás A párkapcsolatban milyen téri távolságok merülnek fel. Hogyan, milyen körülmények között találkoznak, ezt mi segíti, vagy nehezíti meg, ki tartja vissza őket a kapcsolat elmélyítésétől, milyen akadályokat kell legyőzniük, hogy egymáséi lehessenek. A téri távolság fizikai valójában és értelmezhető: távkapcsolat, távszerelem. Hogyan, mi módon válik a virtuális kapcsolat (amelynél a távolságnak nincs jelentősége) a fizikai világban realizálódott kapcsolattá (pl.: egy soproni férfi hajlandó-e a virtuális párjáért elutazni Pécsre). Mennyire szól bele az internet világfalusága a való világ tág fizikai kiterjedésébe. A neten szövődött szerelem beteljesedhet-e (és ez mitől függ), akkor is, ha a felek egymástól akár többezer kilométer távolságra vannak. Vagy egy másik aspektusból: a fizikai világban „összejött” pár tagjai képesek-e a kapcsolatukat úgy is fenntartani, hogy akár több hónapon keresztül csak interneten (illetve telefonon) keresztül tudnak egymással kommunikálni (mert pl. egyikük külföldi ösztöndíjat nyert). A közeledés-távolodás viszonylatában a netes párbeszédek (privát chatelelés) szabadelvűbb és szabadszájúbb megnyilvánulásai (kevesebb tabu téma, hamarabb kerül szóba a testi kapcsolat) mennyire lendítik előre a fizikai világban történt találkozásnál a szexuális aktus hamarabbi beteljesedését. Tanúi lehetünk az online világban a borderline magatartáshoz hasonló viselkedés megjelenésének; „csak húzza a pasik fejét (privát chat-beszélgetések alkalmával), amikor meg találkozik velük, olyan hideg, mint a jégcsap”, vagy „azért, mert (a chat-en) flörtöltem vele, azt hiszi, hogy azonnal le is fekszem vele az első találkozáskor”, vagy „nincs bizalmam a chat-es pasikkal, mert mindegyik jóképű, rendes, hűséges, független (ezt írják magukról), amikor meg találkozom velük, akkor derül ki, hogy a fénykép nem is az övé, alacsony, köpcös, van felesége, élettársa, gyereke”. c.) Az elbeszélői perspektíva pszichológiai elemzése Mivel ez a perspektíva jellemzi az elbeszélés szereplőit, illetve magát az elbeszélőt, ezért vizsgálata kiemelt jelentőséggel bír. Azonosítani lehet a narratívum alapján, hogy az elbeszélő milyen szerepben jelenik meg, illetve hogyan reflektál egy másik szerepre (pl.: egy nő arról irt, hogy az adott férfi mennyire kihasználta őt, de egyes esetekben áttér egy olyan megfogalmazásra, hogy „tulajdonképpen a nők is így viselkednek a férfiakkal”). E pontban lehet foglalkozni a helyre-időre-személyre vonatkozó kifejezések (többek között személyes névmások, idői és téri határozószók, igeidők) vizsgálatával. A vizsgálat tárgya lehet tovább, hogy mennyire mondja el (írja le) másképp ugyan azt a történetet az elbeszélő egyes szám első személyben, illetve egyes szám harmadik személyben, esetleg egy másik személy (pl.: partnere) szemszögéből. Pl.: megkérem, hogy írjon le egy, a kapcsolatukkal összefüggésbe hozható negatív eseményt (megcsalást) a történet elbeszélőjeként, a történet elbeszélő-szereplőjeként, illetve partnere szemszögéből. A narratív pozícionálás mellett az élményszerveződés és a szelf-reflexivitás aspektusából az elbeszélői perspektíva idősíkjával is érdemes foglalkozni a visszatekintő, átélő, újraáatélő narratív perspektíva vonatkozásában. Feltételezésem szerint a visszatekintő perspektívával szemben az átélő-újraátélő perspektíva sokkal több érzelmi kiegyensúlyozatlansággal, illetve identitásbizonytalansággal jár együtt. Kérdéses, hogy milyen különbségek vannak a megcsalás utáni párkapcsolatban akkor, amikor a másik fél megbocsátott (és ezt a vétkes el is hitte), ahhoz képest, mint amikor a vétkes nem mondta meg, hogy mit tett, és emiatt (is) lelkiismeret furdalása van, vagy érezhető-e a leírásban a megbántott fél részéről a megbocsátás, illetve a harag közötti fogalmazás- és kifejezésbeli különbség. Kérdéses továbbá, hogy a partner elől eltitkolt különböző szexuális vágyak megjelennek-e leírásban, a narratívumban, és ha igen, akkor ezek erősítik-e az identitást, vagy sem. d.) Az időélmény szerepe a narratívumokban Célszerű megvizsgálni, hogy a legjobb vagy legrosszabb szexuális élmény leírása melyik életszakaszból származik, illetve azt is, hogy egy életesemény leírása mekkora időintervallumot fog át (pl.: hogyan, milyen időleírás-kontextusban jelenik meg a partner azoknál, akik régóta monogám életmódot folytatnak azokhoz képest, akik gyakra(bba)n váltogatnak partnert), a leíró mennyire váltogatja a jelenre-múltra-jövőre vonatkozó gondolatait (pl.: „régen minden másképp volt (és leír néhány pozitív példát), mára azonban a helyzet nagyon megváltozott (példákkal illusztrálja). Az az érzésem, hogy nem tudunk már közösen tervezni (a jövőt illetően), pedig az elején még azt mondta, hogy öt gyereket szeretne tőlem”), illetve az elbeszélés mennyire őrzi meg kronológiai felépítését. A feloldatlan trauma (pl.: a családon belüli erőszak, illetve megerőszakolás, valamint a megcsalás/elhagyás) a narratívumban „ingaóraként” jelenik meg. e.) Narratív értékelés A narratív értékelésnél az értékelő-ideológiai síkkal érdemes foglalkozni. Ahogy arra már az elbeszélő perspektíva pszichológiai elemzésénél kitértem, fontos egyazon történet különböző nézőpontokból történő leírása. Célszerű kitérni a komparatív narratívaelemzésre; (házas)párok párkapcsolatában felmerült ugyanazon probléma (pl.: különleges szexuális vágyak kiélése, félrelépés) ellentétes szemszögből történő leírásának az elemezésére is. Érdemes foglalkozni azzal, hogy milyen pozitív-negatív érzelmű szavakat/fogalmakat használnak a leírás során, illetve a szituáció leírásánál mennyire vonják be (pl.: saját felelősségük elhárítása érdekében) a külvilágot („soha nem tettem volna meg, ha nem rúgok be a haverjaimmal a születésnapomon”, vagy „a barátnőim azt mondták, hogy ha lefekszek azzal a sráccal, az még nem jelent megcsalást, mert attól még ugyan úgy szeretem őt (mármint a párját)”). f.) Narratív koherencia A belső állapotokat, illetve az intrapszichés történéseket – többek között – a narratív koherencia segítségével lehet megvizsgálni. Érdemes foglalkozni az alanyismétléssel, illetve az elbeszélői perspektíva stabilitásával, valamint az elbeszélő nézőpontjának esetleges változásaival. Rá lehet mutatni arra, hogy mik azok a megjegyzések és szófordulatok, amelyek az elbeszélést inkoherenssé teszik/tehetik, illetve mi lehet ennek hátterében. Az erőszakos cselekedetek leírásánál az erőszakot elkövető személynek a leírása a megerőszakolt részéről jól kifejezheti a sértett viszonyát az elkövetőhöz. Pl.: párkapcsolaton belül a fiú megerőszakolta 19 éves párját, aki addig a pillanatig a fiúra szerelemmel tekintett. A 20 évesen nyilatkozó lány – akinél ez sebeket tépett fel – megpróbálta kerülni a konkrét alany ((ex)barátom, Laci, párom) használatát a leírásban. Egy másik párnál a fiú javasolta a 2 srác – 1 lány „felállást”, amit a lány („mert szeretem (jelen időben mondta) a páromat”) elfogadott, de ennek ellenére az aktus után a kapcsolat megváltozott a fiúval, és az elbeszélésében több olyan szófordulatot használt, amelyek inkoherenciáról árulkodtak. g.) A szelf-referencia pszichológiai jelentései A partner- és társkapcsolatokban (illetve ezek leírásánál) gyakran jelenik meg a másik fél kizárólagos birtoklásának (hűség, monogámia, „csak az enyém vagy”) gondolata. Vizsgálható, hogy a párok hogyan, milyen módon, milyen érzelmi beállítódás mellett jellemzik magukat, illetve párjukat („írd le, hogy milyen vagy te, illetve a párod!”). Szondi sorsanalízis én-elméletére alapozva koordináta rendszerben ábrázolható az introjekció-negáció, illetve a projekció-infláció tendenciáit a közlő egyén narratívumának alapján. Ezek segítségével jól leírható az egyén azon elképzelése, hogy a társa mit vár tőle, miként vélekedik róla, mennyire fontosak/kevésbé fontosak egymásnak, mennyire oldódnak fel a kapcsolatban és egymásban, stb. Egyes tendenciák domináns megjelenése alapján következtetni lehet mentális zavarokra (pl.: beteges féltékenység, pedofília, gerontofília, szélsőséges perverzió, szadizmus, mazochizmus, aszexualitás, anya- illetve apakomplexus, egoizmus, stb.). h.) A tagadás A tagadás narratív megjelenésének vizsgálatánál különbséget kell tenni az ambivalens és az absztrakt tagadás között. Az előbbinél a chat-en ismerkedő személy számos kudarc után úgy nyilatkozott, hogy „nem akarok többé összejönni egy chat-es pasival sem” (tehát meghagyta az alternatíváját a más csatornákon történő ismerkedés lehetőségének). Absztrakt tagadást használt az a 24 éves (saját bevallása szerint szűz) férfi, aki úgy nyilatkozott, hogy „soha nem fogok összejönni senkivel sem, mert...” (részletesen taglalta, hogy milyen „szerencsétlen”). Vizsgálható, hogy az egyes kommunikációs platformok (chat, web-site, online hirdetés) használatának tagadása az elbeszélő szempontjából ambivalens, vagy inkább megsemmisítő. Milyen – negatív – történés szükséges ahhoz, hogy a nyilatkozó absztrakt tagadással éljen az ambivalens helyett. Feltételezhető, hogy a megsemmisítő tagadást használó személy személyiségében megfigyelhetőek a depresszív jegyek. A tagadás – Szondihoz hasonlóan – állásfoglalásként is értelmezhető. A netes világban a „van kedved chat-szexelni?”, „milyen bugyi van rajtad?”, „borotvált vagy?”, „küldesz magadról (akt)fényképet?”, „megcsaltad már a pasidat/férjedet?” típusú kérdésekre a megkérdezett fél nagyon gyakran passzívvá válik (nem válaszol), vagy kategorikusan nemet mond, vagy visszakérdez, „mi közöd hozzá?”. Az is megfigyelhető azonban, hogy egyes chat-szobákban annyira passzívan viselkednek egyes látogatók, hogy nem szólnak hozzá a közös diskurzushoz, nem válaszolnak a semlegesnek mondható „van kedved privizni?” kérdésre, vagy, ha válaszolnak, akkor is többségében minden kérdésre (pl.: szeret-e táncolni, eljár-e szórakozni, van-e kedvenc zenekara, színésze, írója, stb...) tagadással felelnek. Feltételezhető, hogy ők az átlagoshoz képes sokkal rosszabb lelki állapotban (depresszió) vannak, nem, vagy csak felszínes kapcsolatokat tartanak fenn a valós világban, és az internetet arra használják, hogy (bátorságukat összeszedve) egyszer csak a másik fél számára megfelelő választ adva (virtuális) kapcsolatokat építsenek. Záró gondolatok A szexológus, szexuál-pszichológus kollegák többféle okot adnak meg, amiért a szex nem, vagy nem úgy működik, ahogy azt az adott egyén (illetve partnere) szeretné. A Protokollár Gazdaságkommunikációs Tanácsadó Irodában mi elsősorban a stresszt, illetve a nem megfelelő (illetve el nem fogadott) énképet tesszük felelőssé a szexuális potenciál időleges csökkenéséért, ezért a szexuális tanácsadás mellett megpróbáljuk a teljes egyént a számára megfelelő módon (de realizálható eredmények mellett) pozitívan megváltoztatni. Bár az internetnek számos előnye van különösen az info-kommunikációs társadalom szexuális helyzetének és szokásainak felmérése tekintetében, az Irodánk által használt munkamódszer nem nélkülözi a személyes találkozás(oka)t. Ennek keretében a szexuális és/vagy önértékelési problémákkal hozzánk forduló egyénnel több szakember (orvos, dietetikus, pszichológus, szexológus, kommunikációs szakember) találkozik, akikkel közösen alakítják ki a változtatási folyamatot, amelyik kiterjed – többek között – a pár- és munkakapcsolatokra, a szituációfüggő viselkedésre, a nyilvánosság előtti szereplések (prezentációk) sikeres megvalósítására, az egészséges táplálkozásra, az öltözködésre, a vonzó megjelenésre, a lakó- és munkakörnyezet átalakítására, de szükség esetén akár a szépészeti beavatkozásokra is. A folyamat végén az egyén visszanyeri önbizalmát, megtanulja értékelni sikereit, megtalálja helyét és hasznos szerepét a különböző társadalmi csoportokban, így a párkapcsolatában is.