A nemiség fejlődésének kettős oldala van: egyfelől biológiai folyamatok, másfelől sokféle személyiség-lélektani és társas lélektani eseményből bontakozik ki.

A biológiai folyamatok a megtermékenyülés pillanatában kezdődnek, ekkor dől el a születendő új ember kromoszomális neme. És még a magzati életben kialakul a gonadális, a hormonális nem, s létrejönnek a megfelelő külső és belső nemi szervek. A születéstől a serdülésig a nemiség biológiai fejlődése nagyjából szünetel, ellenben a serdülőkorban ugrásszerűen meggyorsul. A nemi érés során kialakult mindaz a sajátosság, amely a felnőtt szervezetet jellemzi: az ivarmirigyekben - a petefészkekben és a herékben - fokozódik a nemi hormonok termelése, a lányokban elkezdődik az ivarsejtek érési ciklusa, a fiúkban az ivarsejtek termelődése. Fokozódik a külső nemi szervek ingerlékenysége, megerősödnek a szexuális reagáló képességet szabályozó élettani mechanizmusok. Kialakulnak a másodlagos nemi jellegek, s ezzel a testalkat is felnőttessé válik. Tehát a serdülés, a nemi érés bekövetkezése után a szervezet biológiai értelemben felnőtté vált: képes a megtermékenyülésre, illetőleg a megtermékenyítésre.

A természeti népek körében a fiatalok - házasságot kötve - sokszor valóban ilyenkor kezdik meg a nemi életet is. És ez nem okoz zavart életükben, mert az ő társadalmi viszonyainak, szokásrendszereik között úgy nőttek fel, hogy biológiai fejlődésükkel nagyjából lépést tartott nemségük lélektani oldalának fejlődése is. A civilizált társadalmakban, a mi társadalmunkban is azonban más a helyzet. A nemiség lélektani oldalának, a megfelelő nemi beállítódásnak, irányulásnak, szaknyelven a pszichoszexualitásnak a fejlődése általában elmarad a biológiai folyamatok mögött. Márpedig ennek a fejlődésnek a "lépcsőfokain" is végzik kell haladnia a személyiségnek ahhoz, hgy felnőttes érettséggel, felkészültséggel érkezzen el a nemi aktushoz.

A FEJLŐDÉS LÉPCSŐFOKAIN

A pszichoszexuális fejlődés már a csecsemőkorban megkezdődik, folytatódik a gyermekkorban, felgyorsulva halad előre a serdülő- és az ifjúkorban - és nem fejeződik be a felnőtté válással, a nemi élet megkezdésével sem: végig kiséri egész életünket. Mindvégig nagyon szoros, elválaszthatatlan kölcsönhatásban van az egész személyiség változásával, fejlődésével. A pszichoszexuális fejlődéshez szükséges ingerek - az anyával való szoros, szeretetteljes kapcsolat, a vele való játék stb. - a gyermek első életéveiben azonosak azokkal a hatásokkal, amelyek egész személyiségének a fejlődéshez nélkülözhetetlenek.

Később egyre nagyobb szerepet kapnak a nemiség lelki fejlődését, kibontakozását közvetlenül segítő ingerek, események is. A gyermek korán megtanulja, hogy melyik nemhez tartozik, azaz elsajátítja a megfelelő nemi szerep sajátosságait, az annak megfelelő viselkedésmódokat. Mert a szülők a nemének megfelelően öltöztetik, annak megfelelő játékokkal ajándékozzák meg, hozzászoktatják érzelmeinek a nemi szerep szerint más-más kifejezéséhez is. Ebben a tanulási folyamatban - amelyben nagyon fontos tényező az azonos nemű szülő példája is - a gyermekben kialakul egy nagyon mélyen gyökerező meggyőződés arról, hogy ő melyik nemhez tartozik: ez a nemi azonosságnak (identitásnak) a tudata. Most már ennek alapján, azaz belülről késztetve ragaszkodik a nemi szerepének megfelelő magatartásmódokhoz.

A serdülőkorhoz érkező személyiségben megkezdődik a nemiszerep-viselkedés olyan - felnőttes - jegyeinek, sajátosságainak az elsajátítása, amelyeket már a köztudat is szexuális jellegűeknek tart. Az ekkor bekövetkező biológiai és szociális változások hatására a serdülőben nemcsak magának a nemi szervnek az ingerlékenysége fokozódik, hanem a személyiség lelkileg is érzékennyé válik a szexuális ingerekre. Ez az érzékenység fokozatosan differenciálódik: a serdülés kezdeti időszakában a mások nem jelenléte, puszta közelgése is általános izgalmat vált ki. Később a nemi izgalmat kiváltó hatások köre szűkül, a másik nemnek csak bizonyos tagjai és a velük való kapcsolat bizonyos formái (például a csókolózás) váltanak ki nemi izgalmat.

Az idegrendszernek, a pszichikumnak az ilyen jellegű izgalmát egyre határozottabban bizonyos élettani változások is kísérik: a nők esetében megmerevedik a mellbimbó és a csikló, nedvessé válnak a szeméremajkak és a hüvelybemenet, a fiúk esetében a legszembetűnőbb a hímvessző merevedése. A belső szexuális feszültség hatására a személyiség mindjobban vágyik annak levezetésére, oldására: a kielégülésre.

E vágy kibontakozásában az első lépés, hogy azt a személyiség először a fantáziájában éli át. A nemiség körül forgó fantáziatevékenység fontos lépés a pszichoszexuális fejlődésben. A későbbi felnőttkori nemi szerepre, a másnemű partnerrel való érett nemi kapcsolatra való közvetlen felkészülés kezdetét jelenti. Mert az ilyen kapcsolat is - miként a pszichoszexuális fejlődésban az eddig bekövetkezett változások - csak gyakorlással, tanulással sajátítható el.

Ehhez a tanulási folyamathoz szükség van - egyebek között - a partnerkapcsolatokban szerzett élményekre, tapasztalatokra, az érzelmi fejlődésre, az érett szerelmi képesség kibontakozására. A személyiség a partnerkapcsolatok során tanulja meg és gyakorolja be a másik nemmel való érintkezés, együttlét alapvető viselkedésformáit. Olyan magatartásmódokat kell ekkor elsajátítania, amelyek kívánatossá és értékesség teszik őt a másik nem tagjai számára, csiszolódik öltözködési, megjelenési, testápolási képessége, megtanulja szabályozni azokat a benyomásokat, amelyeket külsejével és viselkedésével másokra gyakorol stb.

A nemi viselkedés további fejlődésében is fontos időszak ez. Eleinte mindkét partner éretlen még a nemi kapcsolatra, és sok félelemmel, gátlással küzd, s éppen a partnerkapcsolatok segítenek hozzá a másik nem jobb megismeréséhez, a sokszor játékos formát öltő szexuális tartalmú viselkedés alapvető formáinak a megtanulásához.

E tapasztalatok hatására sokat fejlődik a személyiség szexuális reakcióképessége. A partnerek egyrészt pontosan megismerik azokat az érzelmi, indulati változásokat, amelyeket a másik nem közelsége okoz, s így feloldódik bennük sok téves félelem, szorongás. Másrészt: amíg korábban, a fantáziájukban elképzelt partnereknek soha nem voltak igényeik, most, a valóságos kapcsolatban meg kell tanulni a partner igényeihez való alkalmazkodást is.

MILYEN LESZ

Nos, a személyiség ebben a bonyolult, a legtöbb vonásában nem is tudatosuló tanulási folyamatban válik fokozatosan képessé a másnemű társsal való felnőttesen érett kapcsolatra. Az ilyen kapcsolati felelősségérzet, erős a társsal szembeni elkötelezettség tudata. És ennek a kapcsolatnak - amelyben ekkor már megvannak a társadalmi érettség alapvető jegyei - a teljességéhez, a szépséghez hozzátartozik a nemi élet is. Mert az is egyike azoknak a sok örömet hozó eseményeknek, együttes élményeknek, amelyekkel a fiatalok közös világukat gazdagítják, és amelyeknek ekkor új értelme lesz számukra.

A nemi élet megkezdése rendszerint még azoknak a fiatal, felnőttkorba érkező embereknek is gondot okoz, akiknek nagyobb zökkenőktől, zavaroktól mentes volt a biológiai és a pszichoszexuális fejlődése. A problémák egyik része a környezet, elsősorban a család meg nem értéséből fakad. Elég gyakran előfordul azaz eset, hogy két biológiailag és pszichoszexuáliksan már felnőtté érett, egymás iránt szerelmet, felelősséget és elkötelezettséget érző fiatal, akik akár továbbtanulásuk, akár más kényszerítő hatásra szüleikkel még együtt élnek, nem tudnak megfelelő körülményeket találni bensőséges együttlétükhöz, mert ezt az - ilyenkor már egészen természetes - igényüket környezetük, családjuk nem érti meg. Így kiszorulnak otthonról, és a nemi élettel való megismerkedés olyan helyzetekbe következik be, amelyben a szükséges külső feltételek nincsenek meg, s ez nemcsak elronthatja kapcsolatukat, hanem személyiségükben nehezem feldolgozható zavart is okozhat.

Másrészről a fiataloknak ilyenkor nagyon sok személyes gondjuk is van. Bár korábban már sok szexuális jellegű viselkedésmódot begyakoroltak, a nemi aktus viselkedési, cselekvési eseményeiben gyakorlatlanok, tapasztalatlanok. Nem tudják, hogyan viselkedjenek. Ezért sok bizonytalanság van bennük, félnek is egy kicsit: a lányok főként a terhességtől meg a korábban hallott mendemondák alapján az első aktus fájdalmától, a szüzesség elvesztésével jár vérzéstől stb. A fiúknak sokszor az okoz gondot, hogy elügyetlenkedik a dolgot: az a nemi izgalom, amely addig már valamely kép felidézésére is elöntötte őket, akkor vagy nem, vagy túlságosan is korán következik be, s így "szégyenben maradnak", vagy ha az ő részükről minden jól megy is, nem sikerül partnerüknek örömet szerezniük. Még nem tudják, nem tapasztalták, hogy az érett, fejlett kapcsoltban, amelynek - mint említettük - nemcsak önmagában a nemi aktus a célja, a partnerek mindezeket a problémákat könnyen áthidalhatják anélkül, hogy közös élményüket bármiféle csorbát szenvedne.

Az ilyen gondok gyakori forrása, hogy nincs kellő ismeretanyaguk a nemi életről. A nemiségről ugyan sok mindent megtudtak már - egyébként a fejlődésnek ez is egyik igen fontos feltétele -, de a nemi aktusról, a nemi életről részben téves elképzeléseken alapszik, részben hiányos a tájékozottságuk. (S valljuk be őszintén, de igen keveset tud magának a nemi aktusnak a biológiai, a pszichológiai és a szociális sajátosságairól.)

Az első néhány - esetleg több - nemi aktus ( szaknyelven coitus - ejtsd: koitusz - latin co = együtt és eo, ire,= menni szóból) rendszerint valóban nem sikerül tökéletesen, mint általában minden olyan dolog, amit először teszünk életünkben. Az összehangolódás időbe telik, hiszen ebben is, minként a pszichoszexuális fejlődés korábbi eseményeiben, sok mindent meg kell még tanulni, a kielégülést és a kielégítést be kell még gyakorolni. (Ez a tanulás azután folytatódik később is, végigkíséri a felnőttkort.) A gyakorlatlanságot azonban ellensúlyozza az érzelmi fűtöttség, a szerelem. A szerelem állapotában ugyanis a személyiség fokozottan képes a közös élmények átélésére. Az ekkor felszabaduló érzelemnek nagy lélektani mozgásokat indítanak el, olyan változásokat hoznak létre a vegetatív idegrendszerben és a belső elváltozású mirigyek rendszerében, amelyek révén a személyiség mintegy mozgósított állapotba kerül. Ilyenkor az ember különösen érzékennyé válik a partnertől érkező szexuális ingerekre, ezek könnyebben és magasabb szinten váltják ki ezt az testi és lelki fezsülségi állapotot, amely a kielégülésben oldódik. A nemi magatartásnak, a nemi aktus előjátékától a kielégülésen át az utójátékig ívelő testi és lelki változásoknak ezekről az élettani - idegrendszeri és hormonális - szabályozási folyamatairól azonban részleteiben még keveset tudunk. Az bizonyos, hogy mindkét előbbi rendszernek szerepe van benne, és az idegrendszer szabályozó szerepe a magasabb szintű.

Számukra most egyébként is fontosabban a nemi aktus pszichológiai és szociális, azaz társas feltételei, történései.

A nemi élet éretten való, szép megkezdésének - mint említettük - a legalapvetőbb feltételét az összehangolt, harmonikus, felelősséget és elkötelezettséget vállaló emberi kapcsolat, amelynek alapja a partnerek közötti érett szerelem képessége és az önkéntesség. Az ilyen kapcsolatban a partnerek egyenrangúak, azaz egyforma jogú és értékű szereplők. A nemi aktus során is azok, tehát olyankor is - mint ahogy mai életünk mindenféle más társas kapcsolatában - kölcsönösen kell alkalmazkodni egymáshoz. Nincs aktív és passzív résztvevő, mint ahogy azt régebben gondolták, a partnerek közösen és együttesen törekednek élményük minél teljesebb gazdagítására.

Ne féljünk tehát attól, hogy kiszolgáltatjuk magunkat azzal, ha látszik az öröm rajtunk, hiszen ezzel csak fokozzuk a mások örömét és önbizalmát. A pozitív reagálás elősegíti, megkönnyíti azt a tanulási folyamatot is, melynek során a partnerek kitapasztalják ez egymásra jellemző sajátosságokat. (pl. a szexuálisan ingerelhető testtájat, az erogén zónák helyét, jelentőségét stb.) Az aktív, kísérletező félben kellemes érzést vált ki, ha látja, hogy örömet okoz, s még inkább törekedik a másik reakcióknak megismerésére, és ez a visszajelentés még a saját izgalmi állapotát is fokozza.

Mint minden tanulási folyamat, az összehangolt szexuális élet is az ismétlésen alapul. A futó kapcsolatok ebből a szemszögből sem alkalmasak teljes értékű, komplex örömszerzésre, mert kizárják az emberi és szexuális megismerés lehetőségét. Csak a tartós kapcsolat során jön létre az a pozitív beállítódás, amely teljesebbé teszi a kielégülés élményét.

A KÖZÖS ÉLMÉNY

A nemi aktus testi, lelki és viselkedésbeli történéseit három szakaszra szokták osztani. Ez persze kisség mesterkélt felosztás, hiszen e történések egyetlen eseménynek, a nemi aktusnak a folyamatos ívét adják. Az első szakasz a már említett előjáték. Ez a szexuális izgalom kölcsönös felkeltésének és fokozásának eseményeit, a lelki egymásra hangolódást, az egymással való azonosulását és a szervezet élettani felkészülését jelenti. A partnerek személyiséghatárai fellazulnak, összeolvadnak, személyiségükben szinte eggyé válnak. A fokozódó belső feszültséget kísérő - már említett - testi változások ( a női nemi szerv nedvesedése, a hüvelybemenet izomgyűrűjének ellazulása, a férfi meo szerv megduzzadása, majd megmerevedése) előkészítik a nemi szerveknek a következő szakaszon bekövetkező egyesülését, a hímvesszőnek a hüvelybe való bejutását.

A feszültség megteremtésében és fokozásában ekkor nagy szerepe van a gyöngéd becézésnek, simogatásnak és különösen a csóknak, hiszen a másik partnertől kapott ingerek a csókban egyszerre több érzékszervünket is érik. A szexuális ingerekre különösen az erogén zónáknak nevezett testfelületek érzékenyek. Ezeknek egy része általános, csaknem minden ember esetében egyforma (ilyen a száj, a mell, a csikló stb., a férfinál pedig elsősorban a nemi szerv), de vannak sajátos csak az egyénre jellemző testfelületek is? Ezek a partnereknek kell megkeresniük egymáson.

Összefoglalva: a szerelmi előjáték során nyílik a legtöbb alkalom egymás szexuális reakcióinak a megismerésére, a kölcsönös érzékenység tapasztalására. Az előjáték időtartamát elsősorban a nő izgal mának fokozódási szintje határozza meg, mert az ő kielégülése sokkal inkább függ a megfelelő előkészítéstől. Az összehangoltságtól, egymás testi és lelki adottságainak a megismerésétől függ az ehhez szükséges idő, azt csak kisség módosítják alkalmanként a külső és belső tényezők. Nagyon fontos az előjáték során - bár nemcsak akkor, hanem az egész aktusban - , hogy a férfi vagy a nő, aki partnerével nem törődik eléggé, csökkenti saját örömének a lehetőségét.

A fokozódó, mind magasabb szintre jutó testi és lelki feszültés a következő szakaszban, a tulajdonképpeni aktusban éri el a csúcspontját és a csúcsra érve az oldódást. A feszültségi csúcs elérésében ekkor legfontosabb szerepe a közösülő mozgásoknak (szaknyelven: a frikcióknak) an. Szükséges, hogy ez a mozgás kölcsönös és összehangolt legyen. Ritmusa előbb lassabb aztán felgyorsul, az oldódás a kielégülés pillanatában pedig az egész testen végighullámozó akaratlan izomrángássá alakul, majd ritkulva elcsendesedik.

Az előbbi különbség ellenére a kielégülésnek voltaképpen mind a két nemben egyforma az élettani alapja. A nemi izgalom, feszültség hatására vérbőség keletkezi a férfi és a női nemi szervben - egyébként ez váltja ki a hímvessző merevedését, a csikló megduzzadását, a kisajkak szétnyílását - , s a kielégüléskor keletkezett ingerületek a központi idegrendszerbe futnak, ott létrehozzák a kielégülés szubjektív élményét. Mivel a vérbőség a férfiak esetében elsősorban csak magában a nemi szervben alakul ki, ellenben a női szervezetben az egész kismedence érhálózatára kiterjed, érthető az izgalmi állapot időtartama közötti különbség: a női medencében összegyűlt több vér kiáramlása hosszabb ideig tart.

A kielégüléssel az egymást szerető, érett emberek között tulajdonképpen még nem ért véget a nemi aktus. Noha a feszültség oldódását a szervezetnek általánosan ellazult állapota követi, s a nemi szervek, az erogén zónák nehezen reagáló, ingerelhetetlen (refrakter) állapotba kerülnek, az együtt maradásra még ekkor is nagy szükség van. A nemi aktus befejező, utójátékának nevezett részében van lehetőség az élmény együttes jellegének megőrzésére. Ilyenkor a kölcsönös gyöngédség, a csók, a simogatás megerősíti az elmúlt élményt, az együttes örömet, az egymással való elégedettséget. És ez nemcsak azért fontos, hogy örömmel és kedvvel gondoljanak a partnerek nemi élet boldogságára, ész ezt a boldogságot máskor is várják egymástól, hanem az örömteli közös nemi élmény elengedhetetlen feltétele annak is, hogy harmonikus és kiegyensúlyozott legyen a partnerek közötti kapcsolat a hétköznapi élet minden más tevékenységében, eseményeiben is.

MIBEN LEHET HIBA

A neki élet azonban nemcsak boldogságot hozhat - tanácsadó munkánkban naponként tapasztaljuk -, hanem problémákat, nehézségeket is okozhat. Sokan már a tulajdonképpeni nemi aktus előtt, a feltételek megteremtésében a szituáció létrehozásában követik el a hibát. Ehhez a bensőséges együttműködéshez olyan légkör szükséges, amelyben az minkét ember számára magától értetődő és kívánatos. Nehezen képzelhető el például örömet adó sikeres közösülés akkor, amikor az egyik résztvevő nem érez késztetést (mert pszichoszexuális fejlődésében még nem tart itt, mert fél , mert fáradt, lehangolt stb., vagy a lány csak azért enged, hogy partnerét el ne veszítse, avagy később: mintegy "házastársi kötelességből" passzívan elviseli a másik közeledését).

A tartós fizikai fáradtság, a betegség, a szellemi üresség egyébként sem lehet jó talaja a szexuális életnek. Ugyancsak nehézséget okoz ha az együttlétnek nincsenek meg vagy elégtelenek a tárgyi feltétételei (például azt megzavarhatják, bejöhet valaki, valamilyen ok miatt sietni kell stb.)

A pillanatnyi hangulati tényezőket is figyelembe kell venni, arra kell törekedni, hogy megközelítőleg egyforma legyen a partnernek izgalmi szintje. Ha ez magát nem így alakul, akkor a nagyobb szexuális késztetést érző partnernak kell megteremtenie azt a helyzetet, hangulatot, amelynek során a másik mintegy "belesodródik" a szeretkezésbe.

Gyakran előfordul, hogy a nő a megfelelő hangulat, az erős érzelmi kapcsolat ellenére sem jut el a kielégülésig. Ennek nagyon gyakran az előjáték hiánya, rövidsége vagy mechanikussága az oka. Az előjáték elmaradása vagy rövidsége sokszor a férfi partner önzéséből fakadhat. Türelmetlen, csak a saját örömével, kielégülésével törődik. Jobb esetben hiányos ismeretei miatt hagyja ki ezt a szakaszt szeretkezéséből, mert nincs tisztába azzal, hogy az előjáték mennyire fontos a nő számára. (Elég gyakori, hogy a férfiak még a nők általános, még kevésbé a partner egyéni erogén zónáit sem ismerik.) Nem ritka az sem, hogy az előjáték nyers "durva", és emiatt nem kellemes. Ahelyett, hogy izgalmi állapotot felfokozó reakciót váltana ki, csökkenti az izgalmi szintet, esetleg fájdalmat okoz. Ehhez tudni kell, hogy ritmikus, finomabb ingerek általában kellemes, az erősebb ingerek általában kellemetlen vágy fájdalmas reakciót váltanak ki. Fontos hangsúlyoznunk, hogy csak "úgy ott és addig", ahogyan az a partnernek kellemes.

Ha a női partner nincs kellően felkészülve testileg és lelkileg - s ezért például a hüvelybemenete nem eléggé nedves -, nem ritka a "bevezetési fájdalom". A fájdalomérzés pedig visszaveti az izgalmi szintet, és csaknem bizonyos kielégületlenséget okoz. Ez a nemi élettel ismerkedő partnerek között nem ritka dolog. Ha a partner nem jutott el a kielégüléshez, akkor legalább az utójátékban igyekezzünk őt ebben segíteni. Ha ezt elmulasztjuk, a kielégületlen partner viselkedésében önkéntelenül is tükröződik elégedetlensége, ez pedig csökkentheti a kielégül partner szexuális önbizalmát, későbbi kezdeményező kedvét.

Mindezek a problémák - és mások is - a gyengéd, az érzelemgazdag, a tartós kapcsolatban türelmes "egymást tanulással" előbb-utóbb rendszerint megoldódnak.