Az immunitás olyan fiziológiai mechanizmusokból tevődik össze, amelyek lehetővé teszik az idegen testek felismerését, hatástalanítását vagy közömbösítését. Ezek a mechanizmusok megőrzik az egyén egészségét.

Már tudott dolog a téma tanulmányozói előtt, hogy a stresszt nem feltétlenül és automatikusan okozza az élet egy különleges eseménye (hozzátartozó halála, fontos vizsga, főnyeremény a totón), hanem komplex együtthatása az eseményeknek és pszichológiai tényezők sorozatának.

Richard S. Lazarus írta le és tanulmányozta ezt a kapcsolatot "Pszichológiai stressz és az evvel való megbirkózás folyamata" c. könyvében. Tanulmányozták például a hallgatók magatartását vizsgaszituációban, és azt állapították meg,, hogy van, aki rosszabbul. (Facilitáló azaz felerősítő és debilizáló - csökkentő szorongás néven ismert a szakirodalomban.) Ezt kiegészítendő, a kutatók rájöttek, hogy épp ebben a populációban (az egyetemisták körében, akik sokat vannak kitéve vizsgadrukknak) megfigyelhető volt az immunitás csökkenése. A szervezet védekezőképessége különösen olyan személyeknél csökken,

• akik számukra fontos dolgokat mélyen elnyomnak magukban
• akiknek igen gyenge az önbecsülésük
• akik érzelmileg levert állapotban vannak
• akik stresszhelyzetekre cselekvés képtelenséggel reagálnak
• akiknek nincsenek társadalmi kapcsolataik és ettől nagyon szenvednek

A pszichológia visszahatás az eseményekre attól függ, hogy mennyire értékeljük stresszkiváltónak azokat és ezáltal hatással lesz a védekező mechanizmusunkra is.

Selye János: Életünk és a stressz - című munkája úttörő ebből a szempontból. Ő mutatta ki, hogy a legtöbb bajnak hármas eredete van:

1. A stresszor - az a külső tényező, amely a bajt úgy kezdeményezte, hogy közvetlenül hatott a szervezetre.

2. A védelmi akció - amelynek során a hormonok és idegingerek arra ösztönzik a szervezetet, hogy birkózzék meg a stresszorral. (A lélekre ható stresszorok komplex indulati védekezésbe ütközhetnek, amit az "azértse" magatartás fejez ki.)

3. A meghódolás mechanizmusa, amelynek keretében a hormonok és idegingerek arra ösztönzik a szervezetet, hogy ne védekezzék.

STRESSZ ÉS MIKROBÁK

Szinte meglepő, hogy a betegséget kialakító mechanizmus e hármasságának megértése hogyan segít helyreállítani egyensúlyunkat, gyakran még orvosi beavatkozás nélkül is. Az egészség látszata máris hozzásegít bennünket ahhoz, hogy valóban egészségesek legyünk. Egy fakó arcú, borostás csavargó rongyokba burkolózva és mocskosan, nem védekezik úgy a fizikai és mentális stresszek ellen, mintha borotváltan, napbarnított arccal, tiszta és vasalt ruhában tenné. Ez egyáltalán nem új gondolat. Évszázados tapasztalatok birtokában, régóta tudjuk, hogy így van. Ezért követeli meg a morális erő fenntartása érdekében minden hadsereg a katona testének és öltözetének tisztaságát. Ezért folyamodnak (egyes országokban) ennek ellenkezőjéhez, hogy letörjék a hadifoglyok testi és lelki ellenállását. "Mikrobák folyamatosan jelen vannak a szervezetünkben, mégsem provokálnak addig betegséget, amíg nem ér bennünket valamilyen stressz. Mi az oka tulajdonképpen a betegségnek? A mikroba vagy a stressz? Az a véleményem, hogy ugyanolyan mértékben felelős mindkettő" - írja Selye János.

Másutt ezt fejti ki: "Határozottan állítjuk, hogy embernél a legfontosabb stresszt okozó tényezők érzelmiek." "Sokszor nem annyira súlyos a dolog, mint ahogyan reagálunk rá." Ő az a biológus, aki tapasztalatai alapján jött rá arra, hogy a stresszelméletbe bele kell venni pszichológiai tényezőket is.

Amint látjuk, a modern pszicho-immunológia alapjai megtalálhatók voltak Selye kutatásaiban, amelyek elvezették őt a stresszhez. Kutatásai új irányzatot indítottak el az orvostudományban és a klinikai pszichológiában. Nagyrészt egy új szakág foglalkozik ezzel a pszichológia területén, amely az egészségmegőrzést szolgálja.

TESTI ÉS LELKI HARMÓNIA

Az egyénnek a stressz ellen való pszichés védekezése egyrészt a pszichés védekező rendszer kifejlesztése, másrészt a pszichés feszültségek levezetése. A pszichés védelmi rendszer bekapcsolódása, megelőzése annak, hogy az egyén a feszültségek oldására külső eszközöket használjon (pl. ital).

Az ember egyedi és bizonyos dolgokban nagyon egyedül van. Amikor a test és a szellem harmóniában van, az ember egészséges. Amikor többletmegterhelés lép fel, az egyensúly felborulhat. A harmóniára való törekvés gondolata igen egyszerű és nem ma született. Már a görög és római orvostudomány felismerte a pszichikai és a fizikai (psziché és szóma) összetevők harmóniájának fontosságát. Ma, amikor felszínre kerültek olyan tudományágak, mint az immunológia és a pszichoszomatika, naponta jutnak számos olyan összefüggésekre, amely a két összetevő (lélek és test) egymásra hatását bizonyítja. A két összetevő összefüggése legjobban a betegség keletkezésekor és az egészség visszanyerésekor észlelhető.

Henry Laborit biológus is úgy látja, hogy nem elég az agresszív megbetegítő tényezővel veló találkozás a betegség kialakulásához. Ez az, amikor a neuro-pszicho-immunológiáról beszélünk. Az ember a maga teljességében magában hordozza a testi és lelki megbetegedés lehetőségét. Az adott élettérben mindenki számára egyenlő mértékben állnak rendelkezésre a baktériumok és vírusok, mégsem lesz mindenki egyenlő mértékben bateg. Az immunrendszer különböző védőberendezések együttműködésével veszi fel a harcot a behatoló káros erőkkel szemben, amely rendszer a követelményeknek megfelelő kielégítő működése a személy pszichés állapotától is függ.

MARS - A RÁKBETEG VÉGRENDELETE

Néhány szerző úgy kezd gondolkozni, hogy az immunrendszer _-_???eekkel???_-_, amelyeket a szervezet kivet önmagából. A rák azt jeleni nagyon egyszerűen, hogy ezeket a szabálytalan sejtek nem hagyják el maguktól a szervezetet. Akkor is, ha a valóság ennél bonyolultabb, a tünetek súlyosságát, a betegség alakulását minden bizonnyal a beteg pszichés környezete is befolyásolja.

1997-ben egy fiatal svájci férfi MARS címmel megjelentett egy könyvet Fritz Zorn álnév alatt. (1984-ben magyarul is megjelent az Európa kiadó gondozásában.) Ebben a szerző elmeséli neveltetését, "Jó házból való úrifiút" ír le, aki unja a külsőségeket és ez a könyv a végrendelete helyett íródik, mert megtámadta a rák.

Így kezdődik az önéletrajz: "Fiatal vagyok, gazdag és művelt. Mégis boldogtalan vagyok, neurotikus és magányos. A zürichi tó jobb partjának, más néven az Aranypartnak egyik legjobb családjából származom. Neveltetésem polgári, egész életemben jó gyerek voltam. Családom meglehetősen degenerált. Föltehetőleg bennem is elég sok az öröklött terheltség, és környezeti károsodás. Természetesen rákom is van. Ami tulajdonképpen magától értetődő következménye az itt elmondottaknak. A rákkal azonban kétféleképpen állok. Egyfelől testi baj ez, amelyben némi valószínűséggel a közeli jövőben bele fogok halni, bár talán leküzdhetem és túlélem. Másfelől lelki betegség a rák. És erről csak azt mondom, hogy mindahhoz képest, amit életem kellemetlen útjára hazulról kaptam megrákosodnom messze kimagaslóan értelmes cselekedet volt, okosabbat egész életemben nem tettem. Evvel nem állítanám azt, hogy a rák olyan betegség, amely sok örömet szerez az embernek... Amióta beteg vagyok, sokkal jobban érzem magam, mint éreztem mielőtt megbetegedtem volna."

SZÜLŐK FIGYELMÉBE

Ennek a szemelvénynek a szerzője könyve megjelenésekor valójában már halott volt. Sejtette viszont, hogy könyvének hatása nem írói erényeinek, hanem a könyv tartalmának szól. A személy, környezete és ezek kapcsolata feloldhatatlan összefüggésben vannak a betegséggel. ezek az összefüggések meghatározóak már a gyerekkor kezdetétől. Lépésről lépésre követve a szerző szomorú tapasztalatait - a kis bosszúságokat vagy az igazi betegségeket - kitűnik, hogy a gyerek a saját testéről alkotott elképzeléseit a szüleinek feléje irányuló viselkedése alapján építi fel. Amikor felnő, ezektől a tapasztalatoktól is függ, hogy mennyire tudja megőrizni szervezetét saját jó állapotát. Vagy méginkább tapasztalatai alapján, élettörténete alapján, a személy véleményt nyilváníthat olyan dolgokról, amelyeket szavakban nem tud kifejezni. Ezek a metakommunikációs jelzések grimaszaink, mimikánk, mozdulataink érzelmeket közölnek. Azonban nemcsak ilyen nyilvánvaló testbeszédet ismerünk, hanem a szakirodalom és a tapasztalat szervbeszédet is nyilvántart. A szervbeszéd a pszichoszomatikus tünet, melynek lényege, hogy a szerv működési zavarának oka pszichés, de a megnyilvánulás szervi.

Így születnek a pszichoszomatikus betegségek: a gyomorfekély, attól, amit "nem tud megemészteni", az asztma, ha a környezet "fojtó". Ezekben az esetekben is az eredeti pszikchológiai immunitáscsökkenés egyik formája lép be világosan a játékba.

Ha a pszichológiai egyensúly zavart szenvedett, negatívan befolyásolhatja az immunrendszert, és az is igaz, hogy pozitív hajtóerőként is működik felépülésekor.

Néhány pszichológus ebben az irányban kezdett kutatni, így Carl és Stephanie Simonton az Egyesült Államokban, vagy Anne Ancelin Schutzenberger Franciaországban. Elkötelezték magukat az új irányzattal: pácienseiket egy magas erkölcsi norma felé irányítani, az élet valódi örömeit megkerestetni velük, megtalálni saját egzisztenciájuk irányát, hogy elősegítsék az egészségük megtalálását és minél további megőrzését.

KI MIBEN HISZ, ABBAN ÜDVÖZÜL

Ismeretes, hogy a testi betegségek kezelésében és gyógyításában szerepet játszik pszichoterápia nélkül is a pszichogén hatás. Ez az ismert placebo-jelenség. A placebo olyan gyógyszer, amelyből hiányzik a hatóanyag, de külsőleg megegyezik a hatóanyagot tartalmazóval. A placebo tabletta az új gyógyszer kontrollvizsgálatát szolgálja. Így próbálják ki a kémiai hatás mértékét. Azonban a placebo tabletta számos megfigyelés szerint - noha hatóanyagot nem is tartalmaz - mégis az orvosba és a gyógyszerbe vetett hit miatt hasonló jó eredménnyel járt, mint hatóanyagot tartalmazó "társa".

"Ki miben hisz, abban üdvözül" - tartja a mondás. Van, aki abban, hogy a betegsége feloldja őt a problémamegoldás alól. De abban is lehet hinni, hogy pszichikum szabadítja meg a betegségétől. Aki pszichoterápia során képes erre a szembesülésre, az megtanítható arra, hogy olyan pszichés immunrendszert fejlesszen ki önmagában, amely részint távol tartja tőle a betegségeket, vagy azok leküzdése sikeresség válik számára.

Nem egy esetben tapasztaljuk, hogy a szervezetben lappangó herpes vírus rögtön belobban, felszínre kerül, ha a szervezetet valamilyen stressz éri, például munkahelyi gondjai akadnak az egyénnek. Gyakran akkor kap el bennünket a legnagyobb nátha, amikor a kedves nem éppen kedvesen reagál ránk. Ilyen és hasonló tapasztalatokra napjainkban az immunológia nem tud korrekt választ adni, és ezért kerül egyre inkább előtérbe a neuro-pszicho-immunológia témája.

A nagy TBC, pestis és lepra járványok idején mindig találhattunk jó lelkeket, akik erős vallási érzülettől hajtva kúrálták a nagy betegeket, - olyan személyeket, akik mindvégig a súlyos betegek között maradtak, - mégsem betegedtek meg. Más oldalról nézve a kérdést, a hirosimai atomtámadást átélők között voltak akik ugyanazon a helyen tartózkodtak mégis eltérő mértékű sugárfertőzést szenvedtek. Tehát a környezet és az objektív ártó anyag azonos volt, így az eltérést a szubjektumban, azaz az egyén pszichés immunitásának fokában kell keresnünk.

Míg a sugár hatása mérhető, addig az egyén ellenállási nívója ugyanolyan tapasztalat marad, mint Galenus korában volt. Ő azt mondta: "A vidám nők gyorsabban gyógyulnak, mint a szomorúak." Ma is elmondhatjuk ugyanezt. Nagyon messze vagyunk még attól, hogy a mechanizmus különböző megnyilvánulási formáit mind értelmezni tudjuk, de világosodik már. Ma már tudjuk azt is, hogy az agy nem passzív elektromos huzalok tömege, hanem kémiai folyamatok magasabb rendű irányítója, amely a szervezetben zajló folyamatokat kémiai irányítással kontrollálja. Optimálisan reagál a behatoló idegen testekkel szemben, ha kell, tágítja vagy szűkíti az ereket, fájdalommal jelzi ,ha külső segítségre van szükség. Az agy a legcsodálatosabb computer, amely egységben van mind a kémiai immunrendszerrel mind a hormonrendszerrel, különböző szervrendszereinkkel.