Hogy jön ez a felcím a témához? Egy ártatlan felvilágosító meséből, melyet hároméves kisfiam szexre vonatkozó kérdésére meséltem el, maximálisan kielégítendő akkori kíváncsiságát, mely a lényegre vonatkozott: hogyan is került a kisbaba a mama hasába.

A szemléltetéshez két darab vastag héjú narancs szükséges, az egyik végén van "kisnarancs" a másikén nincs. Meghámozzuk a narancsot úgy, hogy a héjban a "csumája" megmaradjon. Ez a héj a férfi, a "csuma" a pénisze. A gyümölcs húsa a nő. Szemmel látható, hogy a "csuma" és a gyümölcshús összetartozó volt és egymásba illik. A "csuma" helye a hüvely, s ahogyan a kettőt összeteszem és kiveszem, magát a szexust szimbolizálja. (A héj a férfi óvó-védelmező szerepét is szemlélteti.) S hogy nem minden együttlétből születik kisbaba, mi sem mutatja jobban, mint a két narancs, hiszen az egyiknek van kisnarancs, a másiknak pedig nincs...

Ilyen egyszerűen is elmagyarázható egy érdeklődő kisgyereknek a szexualitás mikéntje, ha valóban el akarjuk magyarázni, s ha nemcsak elodázni, elhallgatni a valódi választ. Előhozakodhatnánk a gólyamesével is, de tartok tőle, hogy az óvodások is mosolyra fakadnának a naiv történeten.

IDEOLÓGIAI GÁTAK

Minden korosztálynak elmagyarázható minden, mégsem tesszük, s ezért még mindig gyermekcipőben jár a nemi életre nevelés. Igaz azonban, hogy hagyományait sem teremtettük meg igazán. Mivel az ország kultúrája egy nagyon erős egyházi kultúrán alapszik, az oktatás hagyományait is elsősorban az ebben az oktatási anyagban a nemi életre nevelés nem, vagy csak igen-igen rosszul szerepelt (pl. Tóth Tihamér művei) A népi szexuális kultúra hagyományai jóval szókimondóbb és szélesebb körűek voltak, de a nép szülöttei az ez irányú nevelést egyáltalán nem tartották fontosnak, hiszen a gyerek megleshette szüleit az egyszobás lakásban, ahol több generáció volt kénytelen együtt élni, vagy megfigyelhette a ház körüli állatok nemi életét. A parasztemberek nem is beszéltek szokásaikról, s dr. Vajda Máriának is csak a 70-es évek végén sikerült összegyűjteni a pikáns történeteket, melyek néhány hónapja meg is jelentek "Hol a világ közepe?" címmel. Tehát nemcsak az oktatás módjának, a szexuál pedagógiának és didaktikának nincs hagyománya, hanem a szexről történő beszédnek sem.

A másik kerékkötő a szocialista szellemiség egyik alapja, a közösségi lét és ennek helytelen felfogása volt. Mindannyian jól emlékszünk arra, amikor az ötvenes években csak az számított jó kádernek, akinek nem a családi és magán-, hanem a közösségi élete volt példás. Sőt, jó néhány marxista mű tagadja, hogy a társadalom alapja a család és az egyén volna. Sokkal inkább a csoportokra, közösségekre terelődött a hangsúly, s ez határozta meg a pedagógiát, az úttörőmozgalmat is.

A szexuális problémák alapvetően a magánélet problémái, de csak ekkor, ha ezt is rosszul értelmezzük. Hiszen ha egy közösség tagjainak nagy hányada magánéleti problémákkal küzd, gyengíti magát a közösséget is, sok gyenge közösség pedig aláássa a társadalmat. Tulajdonképpen ez következett be a nyolcvanas évekre, s éreztük szelét a hetvenes évek elején is. S egy olyan generációnak kell a családi életről, a kiegyensúlyozott magán és szexuális életről beszélni, akiknek szülei - és tanárai - elváltak, családjaik szétestek, érzelmi kötődéseik gyengék.

ÉVTIZEDES LEMARADÁSOK

Vita folyt arról is, hogy vajon érződik-e a szexuális forradalom hatása hazánkban. Ha késik, mennyit késik? A szocialista társadalom hatalmas hullámtörőket épített, hogy a nyugatról jövő hatásokat felfogja, s csak akkor lettünk mi is engedékenyebbek, amikor nyugaton már ez a hatás elcsitult, s a forradalomból gyenge utcai harc, reformszellő lett csupán. Az első szexuálpedagógiai tankönyv 1972-ben jelent meg Magyarországon (Szilágyi Vilmos: Bevezetés a szexuálpedagógiába. Tankönyvkiadó) jegyzetként. Nem akadt egyetlen tanárképző főiskola sem, aki bevette volna a tananyagába, ahol vizsgáztattak volna belőle, sőt néhány helyen megtiltották az olvasását is. Újságcikkek éles hangon támadták. A diákság viszont hónapok alatt elkapkodta, bestsellerként olvasta. Ugyanakkor történtek először kísérletek a családi életre nevelés bevezetésére az iskolákba és az akkor virágzó ifjúsági klubmozgalomba - sikertelenül.

Történt néhány kísérlet, de a társadalom, az iskolarendszer, a pedagógusok nem értek meg a téma befogadására és oktatására. A nyolcvanas évek hozták meg az új lendületet, konkrétan három könyv nyomán (I.. Sz. Kon: Kultúra - szexológia; Lux Elvira: Szexuálpszichológia; Miskolczi Miklós: Színlelni boldog szeretőt). A művek óriási visszhangra találtak és rejtett erőket szabadítottak fel.

A könyvek sikerén felbuzdulva egymás után jelentek meg az újabb és újabb írások, s ennek segítettek az ifjúsági lapok levelező rovatai is. Meg merem kockáztatni azt is, hogy néha túllőttünk a célon, az egyre több remek könyv mellett megjelentek ellenszenvet kiváltó rossz munkák is, melyek teljesen egyértelműen csak az üzletet szolgálják.

MIT OKTASSUNK A GYEREKNEK ÉS HOGYAN

Mindent és jól, A szexualitásról nem lehetnek titkok. Minden felmerülő kérdésre maradéktalanul meg kell adni a választ, méghozzá az életkornak és érdeklődésnek megfelelően. Nem igaz, hogy ha a gyerek túlságosan sok információt kap, olyannyira felcsigázza szexuális érdeklődését, hogy azonnal igyekszik kipróbálni is. Ezt csak a szülők hiszik. A tapasztalat inkább az ellenkezője, a felvilágosított gyerekek okosabban kezdik előkészíteni szexuális életüket. (Az idő előtt teherbe esett lányok nem a túlzott felvilágosítás, hanem éppen annak hiánya miatt kerülnek kényelmetlen helyzetbe.)

A nemi életre nevelés alaptémái:

- Barátság, szerelem, gyermek és tinédzserszerelem. (A szerelmesek viselkedésének sajátosságai)

- A nemi érzés biológiai folyamata és az ezzel összefüggő pszichés érés (Fiúk és lányok összehasonlító elemzése, nem elkülönítve a nemeket egymástól! A szexuális kapcsolatban is ketten vannak!)

- A pszichoszexuális fejlődésről.

- A szexualitás fajfenntartó és örömszerző jellege. Szaporodás, fogamzás és fogamzásgátlás.

- Nemi higiénia (Egészség, sport, divat, a bőr).

- Menstruáció és pollúció (Eddig miért csak a menstruációról esett szó? A pollúció folyamatát a fiatalok általában nem ismerik.)

- Tabuk a szerelemben (Incesztus, testvérszerelem, homoszexuális veszélyeztetettség a kamaszkorban).

- A tinédzser szex sajátosságai, formái: csókolózás, maszturbáció, petting. Az erogén zónák felfedezése: a simogatások művészete.

- A szülők szerelme, a felnőttek szexualitása.

- Terhesség, terhesség megszakítás, szülés.

- Ismerkedés, udvarlás, randevú.

- Felelős párválasztás gyermekkortól a felnőttkorig.

- A pornográfia. Pornófilmek értékelése.

TESTRE SZABOTT MÓDSZEREK A NEVELÉSBEN

A nevelés módszereinek két alapelve van: az egyik a mindent felülmúló őszinteség és nyitottság (az álszent a tinédzserek között azonnal megbukik!), valamint az ismeret anyag spirális építkezése. Azaz minden korosztálynak kell beszélni mindenről, de mindig a fejlettségi foknak megfelelő szinten, mindig egyre több információt közölve, míg 16-18 éves korára teljes felnőttként kezelve őt, ne legyenek homályos foltok az ismereteiben. Fontos, hogy ne tudományosan és tudományoskodó kifejezéseket alkalmazzunk, hanem a nyelvezet simuljon a hallgatóság nyelvezetéhez, ami természetesen nem jogosíthat fel senkit a trágárságra.

Óvatosan kell kezelni a konzervatív nézeteket, amelyek sokszor azért hasznot is hozhatnak, s ugyanolyan óvatossággal kezelendő a túlzott lojalitás, amely természetesen a diákság köreiben jóval népszerűbb.

A pedagógia egyik jó és bevált módszere volt az ésszerű mintaállítás (nem a "bezzeg" szintjén), az ideálkép kialakítása, amiről - sajnos - manapság megfeledkeztünk. Kiemelten fontos a szemléltetés (s nem abban a formában, ahogy első olvasásra sokan gondolják...), hanem erkölcsösebb módon. Feltétlenül beszélni kell azokról a könyvekről, amelyek leginkább közkézen forognak, de sajnos ezeket maguk a pedagógusok sem ismerik. Alkalmazhatók a játékfilmek, videofilmek, diasorozatok, művészeti alkotások reprodukciói és erkölcsi normák értethetők meg akkor, ha kultúrtörténeti érdekességeket ismertetünk meg a tinédzserekkel. Régi jó pszichológiai módszer a rajzoltatás, a tesztelés (önismereti tesztekkel), a vita, s a rögdolgozatírás, fogalmazás készíttetése a szerelemről, szexről.

És ki az, aki mindezt megvalósíthatja? Egy pszichológus? Valamelyik osztálybéli gyerek orvos anyukája vagy apukája? Szakképzett szexológus? A legjobb az, ha maga a pedagógus, s nem a biológia szakos kolléga, hanem az osztályfőnök teszi ezt. Lehet, hogy a pszichológus vagy az orvos több és pontosabb szakismerettel rendelkezik, de a pedagógus módszerének kell "testre szabott" lennie, s a téma feldolgozása a legkiválóbb alkalom arra, hogy tanár és diák között meleg, intim, baráti légkör alakuljon ki még akkor is, ha mondjuk az osztályfőnök egyébként igen szigorú matematika tanár.

A PEDAGÓGUS SZEMÉLYE A NEVELÉSI FOLYAMATBAN

Ha minden ilyen egyszerű, mint az itt leírtakban, akkor miért nem megy ez nekünk mégsem? A siker egyik akadálya olyan éppen a pedagógus személyében, személyiségében rejlik. Ha az idősödő - vagy korra való tekintet nélkül - konzervatív pedagógus maga is hárítja a szexet, tanítani sem hajlandó, mondván: eddig is tudta mindenki, hogyan kell csinálni. Az egyik akadály tehát a hárító szemlélet. De ellenszenvesnek tarthatja a pedagógus a szex témát más okok miatt is:

1.) Ha túlságosan szemérmes, vagy a vallásossága akadályozza, vagy mondaná ugyan, de nem meri. Tudja, hogy ha belepirul, a tanulók "kicikizik". Esetleg kevesebbet olvasott a témáról, mint a diákjai, vagy nem ugyanazokat a könyveket olvasta el. Maga sem látott még pornót, ezért nem válaszolhat azokra a kérdésekre, melyek a pornófilmekre vonatkoznak, vagy onnan eredeztethetők.

2.) Ha a pedagógusnő hajadon, hiszen - joggal vagy jog nélkül - feltételezik, hogy a tanárnő megfelelő tapasztalati ismeretek nélkül beszél. Esetleg pontosan ezért kerüli a témát vagy mást kér fel a feldolgozásra. Ezzel szemben a férfi pedagógus - s kiemelten a nőtlen férfi - véleménye sokszoros erősséggel számító, hiszen tőle "tisztességgel" elvárható hogy bőven gyűjtsön tapasztalatokat.

3.) Ha a pedagógus elvált. Olyan dolgokról kell beszélnie, amin - feltételezhetően - ő már elbukott. Biztos, hogy nehezebben tud tanácsokat adni a harmonikus kapcsolatok kialakítására, miközben neki sem sikerült. Az a diákokat nem érdekli, hogy kinek a hibájából. Az is rettentő kínos lehet, ha a diákok kikutatják - és bizony sokszor kikutatják! - hogy kinek van szeretője, esetleg milyen tanárnő férjét látták mással randevúzni... Ilyenkor különösen csökken a szavahihetőség.

Nem előny az sem, ha a pedagógus túlzott engedékenységével próbálja megnyerni a diákokat, s nem nevelően tanít, hanem esetlegesen informál. Az ilyen pedagógus könnyen "jó fej" lehet a diákok között, de kárt okoz. Megengedhetetlennek tartom, amit nemrég egy szakközépiskolai tanára mondott 15 éves diákjainak: "Éljetek nyugodtan szexuális életet! Lehetőleg az osztálytársaitokkal, mert az veszélytelenebb!"

De kevésbé tartható modern pedagógusnak az is, aki az úttörő táborban a Kalmopyrin mellett a legnagyobb adagban a Postinorral szerelkezett fel, mondván, a gyerekeknek úgyis leginkább erre lesz szükségük. A gyerekeket nem tablettákkal, hanem információkkal kell segíteni.

ÚJ TANÁR-DIÁK KAPCSOLAT

Változó a tanárok viszonya a diákok szexualitásához. Sokan csak zsörtölődnek, hogy "ezek már minden megengednek maguknak", s elfelejtik, hogy ennyi idős korukban ők sem gondolkoztak másodképpen, csak másképpen reagáltak, és sokszor ezek a fiatalok meg merik tenni azt, amiről két generációval előbb csak ábrándoztak. A kialakuló kapcsolatok nyíltabbak, s nem veszi körül a szemérmes hallgatás.

Uram bocsá' még az is előfordul, hogy a kapcsolatszegény, elvált vagy hajadon pedagógusnő "irigyli" a boldog szerelmet a diákjaitól.

A demokratikusabbá váló - de korántsem demokratikus - tanár-diák viszonyok sokszor hozzák kívánt és nem kívánt mellékhatásaikat is. A diák kevésbé tart tanáraitól, szüleitől, a felnőttektől általában, nem azért, mert születetten szemtelenebb, hanem mert a felnőttek eljátszották a tekintélyüket, rajtakaphatóan hazudtak, nyíltan gyűlölködtek stb.

Ma már a korkülönbség is egyre csökken tanár és diák között. Előfordul, hogy a fiatal tanár vagy tanárnő egyszerűen riválist lát a diákban, esetleg féltékeny rá. A kis korkülönbség a nyíltabb - és egyben szemtelenebb - megnyilvánulásoknak ad helyet, a nagy korkülönbség pedig generációs problémákat, normarendszer-különbségeket rejteget.

A diák normarendszere azonban nem saját magától fog kialakulni, hanem a felnőttek hatásaitól, s nagyon nagy arányban a pedagógustól. A pedagógus ugyanis a legfőbb modell minden tekintetben még akkor is, ha ez ellen az álláspont ellen a pedagógusok tiltakoznak.